Amikor MissLik hozzám került, hatalmas, eget rengető terveim voltak. Tudatosan akartam őt felépíteni, be akartam a világnak bizonyítani, hogy mekkora fasza gyerek vagyok, én majd egy zseni kutyát fogok prezentálni, aki pikk-pakk mindenben profin helyt fog állni. Akkor még nm tudtam mire vállalkozom. Ahogy telt az idő, az életünk gyökeres változáson esett át, MissLiknek alig jutott a gondtalan kölyökkorból, nagyon hamar komoly felnőtt feladatok elé került. Kifogott egy gazdát, aki szabály és irányítás mániás, nehezen kontrollálja az érzelmeit, pillanatok alatt tud a komfort zónából a pánik zónába esni, nem mellesleg hanyatló életmódja és táplálkozási szokásai miatt, a saját életét is megnehezíti. Éppen ezért történhetett meg az, hogy a kisasszony kb. 9 hónaposan egyszeriben jelezni kezdett óramű pontossággal, mielőtt a gazdája rosszul lett volna a nem evéstől vagy ivástól. Igen ám, de ehhez majdnem el kellett telnie további egy évnek, hogy a fene nagyon tudatos némber összekösse a szálakat. 
Én mint gazda, hamar éreztem, hogy kicsit talán szorosabb a MissLikkel való kötődés, mint, ami szükséges, de úgy voltam vele, hogy amíg ez nem befolyásolja a munkát, nincs gond. Aztán elérkezett a terápiás vizsga első fordulója, a temperamentum vizsga, nem izgultam jobban, mint a korábbi alkalmakkor, éppen csak annyira, hogy mindenki látta rajtam.
Új vizsga biztost kaptunk, nem ismertem, de mindenesetre, nem volt valami jó kisugárzása, ezt a jelenlévő kutyák is megérezhették. Elérkezett a mi körünk, MissLik hozzá képest kicsit szét volt csúszva, de minden feladatot szépen megcsinált, aztán következett a kiborítós feladat (a kutyát kikötik egy fához, kb 2 méter a póráz távolság, a gazda kicsit mögötte áll. A vizsgáztató fenyegető testtartással közelít felé, szemkontaktust felvéve. A kutya erre nem reagálhat agresszíven, sem kontrollálhatatlan félelemmel, vagy pánikkal.) A korábbi gyakorlások alkalmával, sosem volt ezzel gond, így bíztam benne, hogy MissLiknek ez sem fog problémát okozni, egészen a feladat megkezdését követő 10. másodpercig. eleve a vizsgáztató felvett testtartása nem a korábban megszokott volt, ez MissLiken is látszott. Látszott, hogy össze van zavarodva, folyamatosan elkerülő jelzéseken ajánlott fel, kereste velem a szemkontaktust, próbált segítséget kérni. Kb. féltávnál, aztán elszakadt nála a cérna, először morogni, majd ugatni kezdett, közben folyamatosan várta tőlem a segítséget, én meg csak álltam teljes pánikban, összetörve, a helyzet csúcspontját az adta, mikor próbált elmenekülni, de jojo effektusban vissza pattant a pórázról és berohanva mögém remegve ugatott. Tudtam, hogy vége, a kutya összeomlott. Én is. Össze voltam zavarodva, mindenki, aki látta. Ezek után megismételték a feladatot, de itt már lehetett segíteni szóban a kutyának, hát ebből az lett, hogy még egy direkt ráerősítést kapott a kutya az összeomlásra, mondhattam én bármit, majd még a csontelvétel feladatot is megcsináltuk, pedig tudtuk, hogy ennek a vizsgának akkor ott vége volt.
Azóta 7 hónap telt el, született 5 csodálatos kis MissLik, akik szintén nagy dolgokra hivatottak. De MissLikben mély traumaként maradt meg az a bizonyos vizsga. Először csak ha valaki közelített felé, később már ha csak ránézett valaki, megijedt és berohant mögém onnan ugatott vagy morgott. Közben többször történtek szerencsétlen helyzetek kisgyerekekkel, aki valamilyen eszközzel közlekedtek (roller, kismotor,bicikli), így a para szinte minden kisgyerek, ember+valamilyen eszköz kombóra kiterjedt.
Sok mindent próbáltam, igyekeztem a biztos pontot jelenteni számára, de legalább annyira omlottam én össze azon a bizonyos napon, mint ő. Elvesztettem az önbizalmam, a hitem önmagamban, abban, hogy jó gazdája vagyok neki, mint kiképző is leszerepeltem. Ennek hatására, sokkal erősebb lett az egymásra hangolódásunk. Amikor a kölykei olyan 3 hetesek lehettek, egyik reggel arra ébredtem, hogy MissLik veszettül kaparja a mellkasomat, bökdös, próbál felébreszteni. Azt hittem pisilnie kell, egészen addig, amíg fel nem akartam ülni az ágyban. Szédültem, nem tudtam hol vagyok ,alig bírtam összpontosítani, fal fehér voltam. Nagyobb adag cukros üdítő elfogyasztása után tértem csak magamhoz. És ez volt az a pont, amikor realizáltam, hogy MissLik mit is csinált. Azóta is volt több jelzése, most már meg is dicsérjük érte, és próbálunk rájönni, mire jelez (vércukorszint mérő).
Egy héttel ezelőtt pedig végre eljutottunk viselkedés terápiára egy szuper oktatóhoz. Igen, úgy döntöttem bevállalom, mert ez egy olyan kialakult helyzet lett, amit én a saját tudás tárammal eszközeimmel úgy éreztem nem elegendő a probléma megoldásához. Tudtam, hogy közel járok a megoldáshoz, mert sokat javult a kislány az utolsó 2 hónapban, de bizonyos szituációk még mindig elég drámaira sikerültek. Olyan csapatot kerestem, ahol nem néznek hülyének, elfogadják, hogy nem kezdő vagyok és a kutya is képzett már, nem alap szinten van a probléma. Szerencsére hamar sikerült megfogalmaznom a problémát, fel is vettem a kapcsolatot a sulival, de mint kiderült kissé egyedi az esetünk, és kérdéses volt, hogy el tudnak-e vállalni. Ez a korrekt hozzá állás nagyon szimpatikus volt. Végül az lett a megállapodás, hogy megnézik a kutyát, aztán meglátjuk, hogy tudnak-e segíteni. Egy hete voltunk, egy nagyon kellemes hangulatú órán, MissLiken is végig látszott, hogy akar dolgozni, jól akar teljesíteni, magabiztos volt, én pedig nagyon jó tippeket kaptam, hogy mely jelzéseire figyeljek, ami segíthet megelőzni egy-egy “dráma helyzetet”.
Azóta volt több helyzet is, több-kevesebb sikerrel kezelve, de látványos javulás a munkahelyemen történt. Az addig minden vevőnél őrjöngve ugató kiskutya, most majdnem az egész napot ellazulva végig alussza. Ha megijed, kontaktál velem, és nem akarja felül írni a döntésemet, hagyja, hogy megoldjak egy-egy helyzetet. Az oktatónk pedig nagyon kedves és ami nekem a legnagyobb lökést adta, hogy elmondta, mennyire jó kiskutyát raktam össze, ritkán találkozik ilyen jó kis karakterű kutyával. Talán csak ennyi kellett ahhoz, hogy én, mint gazdája végre túllépjek a múltbéli sérelmeken és csak a MOST érdekeljen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: