Hétfő van. Gazdi kissé enervált a melóban, de legalább a lasztit nem felejtette otthon. Van neki tök jó fej bandája. Mindig örülnek nekem. És még jól is idomíthatóak. Kb. 1 hónapja járunk gazdival ide, és már mindenkit megtanítottam a lasztizás fortélyaira. Még a figyelmükön és a kitartásukon dolgozni kell, de szépen haladunk. Az elején sokat kellett próbálkoznom, mire rájöttem, mire motiválhatóak a legjobban. Például papuccsal és munkás kesztyűvel nem igazán, sőt még haragosak is lettek tőle, de a jó kis zsinóros laszti és a sípolós hurka nagy kedvencük.
A kaja egy más tészta. Abban a tekintetben nagyon makacs az Ember. Gazdi összeszövetkezett a csajokkal, és elárulta a titkos fegyverem. Pedig ha kétszer megrebbentem a szempillámat, máris a mancsomban van mindenki. Képzelhetitek milyen fertelmes életem van naphosszat éhezve, miközben ők folyton csak falatoznak.
Kaptam saját kuckót, többet is, hogy jól érezzem magam. Mert szeretnek, mert cuki vagyok.
Összegezve, egyelőre megtartom őket, hiszen minden jóravaló irodába kell egy négylábú főnök.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: