Most, hogy végre érdemben is megérkezett a tavasz, a hétvégén voltunk nagyokat szaladgálni a gazdival. Bizony, volt sok-sok napsütéses heverészés is, meg rengeteg lasztizás. Imádom a tavaszt. Minden olyan illatos és a csiripelők is végre elődugták az orrukat. Én meg jól felzavartam őket a fákra. Egy dolgot nem szeretünk gazdival. A kullancs. Nekem nem fáj, de gazdi szerint ha nem vigyázunk, nagyon beteg lehetek tőle. Gazdi időnként, szokott fura ízű jutifalit adni, szerinte ettől büdi leszek a bogaraknak és békén fognak hagyni, de múltkor láttam a Fidón a parkban ugyanilyen büdi szagú nyakörvet, azt mondta az ő gazdija abban hisz, és csak egy évben kétszer kell cserélni. A csivusz otthon valami lötyivel van időnként nyakon öntve, bár így is elég nyanya szagú, ahhoz hogy ne támadják le a vérszívók.
Gazdi az ilyenekre nagyon parás, nem is csoda. Azt mondta, hogy ha elkapom a Lyme-kórt, akkor nagyon fog fájni a lábam, de ha Babéziás leszek, akkor hamar rossz lesz a kedvem, piros lesz a pisim és akár az angyalokhoz is kerülhetek. Ezért nagyon fontos, hogy minden négylábú pajti szóljon a saját Emberének. Mi nem figyelünk, mikor hív a természet és önfeledten szaladgálunk erdőn-mezőn, ezért fontos, hogy a gazdink megfelelően gondolkodjon az élősködők elleni védelmünkről.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: