Amíg javában zajlott a Belga haverok nagy versenye, addig mi sem tétlenkedtünk itthon a gazdival. Mert neki állandóan koptatni kell az iskola padot. Pedig utál vizsgázni. Állandóan tiszta feszkó. Pörög, mint, akit nem lasztiztak le kellőképpen, én meg alig bírom követni. Így volt ez most is. Még a nap is éppen csak pislákolt a horizonton, mikor ez a nő fogta magát és bepakolt a kocsiba és végig zötykölődtünk a fél országon, egészen Debrecen cityig.
Itt aztán többed magával összegyűlt, hogy mind közösen pezsegjenek és járkáljanak fel-alá. Én finoman elvonultam bepótolni az elvesztegetett alvásidőt. Egyszer csak a kétlábú népség elvonult egy szobába, majd nem sokkal később Gazdi örömteli kéz hadonászással bukkant föl. Valami szóbeli izé sikerült neki. No, gondoltam most már jók vagyunk, irány haza aludni. Tévedtem. Ezután jött a fekete leves. Bőszen neki állt a főmufti szőr haverral gyakorolni, és nekem is elmesélte, mennyire jó lenne, ha kivételesen nem adnám elő a primadonnát és megcsinálnám a feladatokat, amiket kér tőlem. Pff. Még, hogy én!? Primadonna… Mikor égettem én be utoljára? Jó volt rá példa mostanság, de azt meg tudom magyarázni.Na szóval, amíg én minden energiámmal napoztam, addig gazdi a stréber gyerekkel elvonult, majd egy örökkévalóságnak tűnő idő után előkerült, és mire kettőt pislogtam, már beviharzott velem a terembe, két csúnya arcú bácsihoz. Persze, ők nem tudták milyen okos vagyok ám. Megtévesztette őket a puccosra nyírt hajam. Láttátok volna, hogy pislogtak, mikor tökéletesen prezentáltam az apró pénz feladását a földről.
Végül gazdi győzedelmeskedett, és most már hivatalosan is Mozgássérült segítőkutya és Személyi segítőkutya kiképzője titulussal rendelkezik. Hála nekem. Természetesen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: