Gazdi kiborult. Megint. Rám. Szerinte finnyás vagyok. Pedig ez nem igaz. Csak vigyázom az alakomra. Neki jó, ha edzésben vannak az idegei. Tegnap is hisztizett. Oda lökte elém a vacsorát. Tapsi menü zöldséggel. Hmmm. Előtte is az volt terítéken. Na, nem gondolja, hogy majd mindennap ugyanazt eszem. Kivételesen másra vágytam. Például bolognai spagettire. Ő is azt evett. Én miért nem ehetek olyat? Azt mondja, nem akar utánam takarítani. Pedig én nem úgy eszem, mint egy kismalac. Láttátok volna őt vacsorázni. Mindent beborított a paradicsomszósz.
Nekem kellett letisztítani a pólóját. Ma nem tudom mi lesz. Lehet, hogy éhen fogok halni..? Gazdi azt mondja, a kutyák nem ehetnek emebri ételt. Másképp dolgozik a pocakunk és a fogaink sem ember kajára vannak kitalálva. Igazából elég széles a paletta, ha számunkra megfelelő kajáról van szó. Gazdi vehet nekünk száraz ropit, választhat rengeteg félét, vagy épp szottyos nedves finomságot. Vannak olyan mancs pajtik, akik húsos menüket esznek, olyat, mint én. Ki kell tapasztalni, mi az, ami nekünk a legegészségesebb. Persze nem jelenti azt, hogy nem csábulunk el egy-két finom falatra a gazdi táljából, hiszen az biztos, hogy sokkal, de sokkal finomabb, mint a mi vacsoránk. Én már csak tudom. De az én emberem szívtelen.
Szerinte, majd eszem, ha éhes leszek. Pedig farkas éhes vagyok ám… mondjuk egy kis csokis palacsintára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: